A történet
A második
otthonom.
Ahol felnőttem.
Judit az édesanyám neve. Ez az a ház, ahol gyerek voltam — a kert, a természetvédelmi terület csöndje a kis csatorna túloldalán, a lépcsők hangja este. A berendezés is olyan: nem egy stúdió designolta, hanem évek alatt rakódott össze, mint egy otthonnak kell.
Pont ezért van benne valami, amit a szállodákban nem lehet megvenni: az az érzés, hogy az ember ismerős helyen van, még ha először jár is ott.
Az emeleti apartman kinti lépcsőn közelíthető meg, két teraszával — eggyel az utca felé, eggyel az udvarra.