A neve elsőre talán kicsit túl kedvesnek tűnik, aztán kiderül, hogy egyáltalán nem marketinges találmány. A Kedvesem egy családi történetből született: Nagy Csaba a nagymamája emlékére nyitotta meg 2009-ben, a név pedig abból a szeretetteljes megszólításból maradt meg, amellyel a nagymama a családhoz fordult. Az étterem filozófiája azóta is nagyjából ugyanez: szívvel megfőzni, szeretettel odaadni — csak közben a tányérok jóval modernebbek lettek.
Közvetlenül a balatonlellei Móló sétányon találod, olyan közel a vízhez, hogy a balatoni hangulatért már nem kell külön erőlködnie. A konyha magyar és nemzetközi alapokon dolgozik, de nem a századik változatban elkészített turistaételekre épít. Ismerős ízeket kapsz modernebb formában, szép tálalással és rendes adagokkal. Ez fontos különbség: a tányérok látványosak, de nem kell vacsora után még lángosért indulnod.
A vendégvéleményekben feltűnően gyakran tér vissza a figyelmes kiszolgálás, az otthonos ízvilág, az igényes környezet és a jó borválaszték. A hely gyerekekkel is kényelmes, van játszósarok és gyermekmenü, ráadásul kutyabarát — nálunk ez természetesen komoly pluszpont. Terasz, kerthelyiség és egész éves nyitvatartás teszi teljessé a képet, utóbbi pedig a Balatonon továbbra sem magától értetődő.
Desszert előtt sem érdemes azonnal elkérni a számlát. A család a régi Szalay-receptek feltámasztásában is komoly szerepet vállalt, így az édességek mögött itt nemcsak cukrászati technika, hanem valódi helytörténet is van.
A Kedvesem nem olcsó kifőzde, de nem is merev fine dining. Pont középen találta el azt a barátságos, igényes vidéki bisztrókonyhát, ahová be lehet ülni egy rendes családi ebédre, randevúra vagy kutyás kirándulás közben. Fonyódról ezért már megéri átmenni Lellére — nyári estén viszont érdemes asztalt foglalni, mert ezt rajtunk kívül mások is tudják.